Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Karácsonyi fények

va, azon át mászott be Mitók és maga után húzta a fát, a másik kettő a fa után mászott a csomagokkal. Mire négy óra lett, mire kint már csak a hó világított, akkor már állott a fa és állott rajta a sok színes gyertya. A cukrot is meg a narancsot is mind felaggatták a fára. Mitók titokban bekapott egy szem cukrot, de Lőrinc észrevette, hátbavágta, mire Mitók visszaköpte és felkötötte a fára. — Most még nem szabad, te disznó. Játék is kell a fa alá, de játék nem volt. Apu se volt, anyu se volt. De volt ócska baba tavalyról és ócska gőzgép és ócska társasjáték. A fiú komoly volt és halálos figyelemmel igazította ezeket a fa alá. Mikor a kapu nyitódását hallották, akkor Mitók is meg Lőrinc is kapta a kalapját és szaladt a veranda nyitott ablaka felé. Mikor látták, hogy a leány, aki tizeinkét éves volt, elhaladt előttük, kiugrottak a hóba és csendes kuncogással szaladtak a kapu felé. Hazafelé. Bent ezalatt felgyúltak a gyertyák és a belépő kislány ámuló szeme elé tárult minden ragyogásával a karácsonyfa. — Jaj Borcsa néni!... Borcsa néni beszaladt a konyhából, öreg kezét összecsapta. — Jaj Istenem, Jézus járt itt... Megálltak a fa előtt, a lány, a fiú és az öreg cseléd. A fiú arcára az ajándékozó férfiöröm komoly fényessége terült a fáról. És ahogy nézték és ahogy álltak, a gyertyák csodálatos lobogásba kezdtek, a ritka cukorszemek csodálatosan megsűrűsödtek a fán, a narancs is és minden 44