Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Karácsonyi fények

kerültek délben az iskolából, az ágyon szerte hevert az anyu levetett háziruhája, a szekrényajtó is nyitva volt és a szekrény sok fogasa meredt elibük üresen A kályha előtt félig szívott cigaretták kialudt hullái hevertek, a fiú szereti a rendet, először a cigarettavégeket szedte kicsi markába és dobálta be a kályha piros parazsába, azután az anyu ruháit szedte fel az ágyról, de beaggatni már nem tudta, mert nem érte el a fogast. Széket vitt a fogas alá, így már sikerült. A fontos az, hogy apu, amikor haza jött ebédre, már nem találta meg a rendetlenséget. De anyut sem találta. Apu sietett, idegesen nézett a szekrénybe, az utazókoffert is kereste, de nem találta. Behívta az öreg cselédet, beszélt hozzá valamit, azután azt mondta nekik, hogy legyenek jók, nagyanyu öreg már és beteges, Borcsa néni fog ügyelni rájuk, főzni is fog nekik, azt amit kívánnak, ő majd nemsokára visszajön. Anyu is visszajön. Még nem jöttek vissza, pedig este már karácsonyeste. Borcsa néni mindennap megterített két terítékkel, ő a konyhában evett. A tálból elsőnek a fiú vett, aki kilencéves volt, de most ő volt a család feje, utána vett a lány, aki tizenkétéves volt, de most nő volt, aki a családfő után következik. Apu tréfált így velük ezelőtt, régen. Három napja. Most a fiú utána csinálta. Komolyan. Ebéd után a leány azt mondta, hogy Magdiékhoz megy, négy órára itthon lesz. A fiú utána szólt az ajtóból. — De biztosan haza gyere négyre. Ne csavarogj el... A leány a kesztyűjét lóbálta és a havas udvarról könynyedén csengett vissza a hangja. — Persze, hogy itthon leszek. 42