Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Elröpül a madár

Amíg egy reggel véres és megtépett volt a Csóri feje. Mi lehet ez, mi lehet ez? Rejtélyes eset volt, mert Csóri a kalickában aludt, este még Mihály zárta rá az ajtót, reggel Mihály nyitotta ki az ajtót, nem juthatott be hozzá senki. Mihály nyomozni kezdett. Megnézte a cica körmeit, a cica körme tiszta volt és ahogy egymás mellé tette őket, a régi barátsággal nyúlt a cica Csóri felé. Játszani hívta, de Csóri nem ment. Csóri búsúlt. — Nézze apu. a cica nem lehetett... — Igaz, nem lehetett, de akkor ki volt? Boris szólt ki a konyhából. — Én hallottam valamit ma hajnalban, mintha madárvisongás lett volna. Mihály rátámadt. — És miért nem nézte meg, maga szerencsétlen? Boris békés egykedvűséggel nézett vissza rá. — Mer' aludtam. Másnap hajnalban Mihály az ágyamhoz jött és keltegetett. — Apu, tessék jönni... Felriadtam. — Hová? — Meglessük, ki bántja Csőrit. Óvatosan húzódtunk ki a folyosóra és meghúzódtunk a konyha ajtaja mellett. Friss és enyhe nyári hajnal volt, a nap még valahol a Ricseyék diófája mögött tápászkodott és a diófa tetején rigók fecsegtek. Kettő, vagy három. Csóri éberen ült a kalicka felső rúdján és izgatott apró 36