Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Örök pilótázás

állásra két-két ember került, úgy adták fel egymásnak a földet, sarat, amelynek még ki kellett jönnie az alapból. A kis ember még várt egy darabig, azután mást gondolt, felvette az eldobott lapátot és a többi közé állt. János észrevette, de nem szólt, tudta előre, hogy így lesz. A verőgép mellől Varga Józsi kezdett átkiabálni. — János bácsi! — Na mi lelt? — Emlékszik még János bácsi, hogy vertük harmadéve Gáton a pilótát? Harmadéve még nem volt verőgépe Szláviknak, akkor még tizenkét kötélistrángot kötöttek a vastag csigakötélre és tizenkét ember ütemes mozgással húzta a magasba a vasbárányt és ütemes parancsra eresztette egyszerre a pilótára. Most Varga Józsi egymagában cigarettázva állt a gép mellett, ütemes kézmozdulatokkal parancsolt a gépnek és a gép nyöszörgő lihegéssel engedelmeskedett a taknyos legénynek. János elnevette magát. — Danolj neki, ha van kedved. Józsi el is kezdte, elnyújtva, szikár hangon. — Ajmalauf . . . cvájmalauf . . . drájmalauf . .. fireróf ... finfedrauf . . . zekszeróf . . . vetegyasszony ... háromacskát. .. egyfehéret . . . kettőtarkát. . . Trágár lett volna a folytatás, Pista odakiáltott a szivatytyú mellől: — Fogd be a szád Józsi, úrikisasszonyok állnak a hídon. Józsi nagyon hetyke lett. — Mintha ük nem tudnák, hogy mitűl döglik a légy. De azért abbahagyta. 160