Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Örök pilótázás

ÖRÖK PILÓTÁZÁS Már csak egy pilóta hiányzott az egészből, a többi szép szabályos sorban dugta ki a fejét az alapfenékből, megvágva, kikészítve, pedig még húsz napja se, hogy derék szál tölgyek voltak a lucskai erdőn, amikor odament a mérnök közéjük, először pár lépésről vette szemügyre őket, aztán mércét tett a derekukra és aki elég erős volt és elég sudár, annak az erdész mingyárt belevágott a testébe. — E' jó lesz . . . meg ez is itt la. Ügy mint a sorozáson, azt se tudták, hová mennek, azt se tudták, mi lesz a dolguk, csak álltak az égnek, szép testük feljajdúlt a mérce alatt, de csak álltak, mert tölgyerdő voltak, ahonnét kedve szerint válogathat célja betöltésére a magasabb hatalom. Favágók jöttek, éles fejszék villantak az erdő sötétjében, vonatra rakták őket, sűrűn egymásmellé, mint a tömeghalálok hulláit és ment velük a vonat észak hegyei közé, hogy ott végtelen időkig vállukra rakják a terhet. — János, siessünk evvel az utolsóval, akarom, hogy estére be legyen verve. 156