Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Negyven óra

val foglalkozni. Még be se tette az ajtót maga után Hajdú, Bogár már az asszony mellé lépett és hosszú karjával átfogta az asszony vállát. —Nahát miről is van szó, lelkem? Az asszony próbált kicsit elhúzódni, de azért maradt. — Arról, tetszik tudni, erről a negyven órás hétről, merthogy negyven óra olyan kevés, hogy az embernek csak épp hogy jut valamire. Józsi, az uram haza hozza azt a kis pénzt, oszt vasárnap már nincs is belőle. Bogár arca komorrá vált. — Törvény, törvény... itt nincs segítség. Az asszony ráemelte kék szemét a veres emberre. A hangja is kezdett megbátorodni. — Pedig van, azt mondják . . . van, aki hatvan órát is kidolgozhat, meg még többet is. Csak a pallér úrtól függ, hogy kit hogy' oszt be . . . Bogár arcán még nem oldódott a komorság, de hogy nagy kezével egyre fokozódó erővel markolt bele az aszszony meleg karjába és hogy a kezén is, a mellén is érezte az asszony jóízű melegét és a hajából is jószág ért el hozzá, mindezektől a szemét is kezdte elönteni a forróság. De még tartotta a szót, mert tudta, hogy csak így nyerhet. — Nem igaz az, lelkem, mert nagy az ellenőrzés. Negyven óra egy héten, semmi több .. . Kívül már sietve érkezett az októberi este félhomálya, az a parti, amelyik most dolgozik, nemsokára leáll és helyébe áll a másik, amelyik majd lámpafény mellett fog éjfélig dolgozni. De hiába, a munka sürgős, télire nem maradhat elkészületlenül, muszáj három partiban dolgozni. 151