Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Negyven óra

Ő is szabad lesz nemsokára, jön az éjjeli pallér, hogy felváltsa. Az asszony már vígabban ellenkezett. — Dehogy is nem . . . lehet azt, ha a pallér úr akarja. Megbátorodott már a hangja, tudta már, hogy nyerni fog, csak akarni kell egy keveset. Nevetgélve nézett fel Bogárra és várta, hogy az is ránézzen. De a pallér szeme kifutott az ablakon át a munkára és a mérnököt figyelte, aki éppen megérkezett. Még ott áll a keverőgép mellett, az adagolást nézi, de mingyárt itt lesz az irodában. Eleresztette az asszony vállát és szembefordult vele. Sietett, hogy el ne késsen a mondanivalójával. — Fontos dolog ez, kérem, nehéz ügy, nem lehet így egyszerre elintézni, de meg a mérnök is mingyárt itt lesz. — Jajj . . . Alig hallatszott az asszony sóhajtása. — Hanem tudja mit. . . most menjen el, oszt találkozunk valahol, ahol nyugodtan megbeszéljük a tennivalókat. Az asszony nem egészen így gondolta, ijedten szólt közbe. — Hiszen mingyárt leállnak és Józsi jön haza ... én olyankor nem mehetek el hazulról. Bogár felnevetett, úgy, ahogy a mindenhatók szoktak. — Hehe . .. csak nekem kell szólni. . . Józsi nem fog most haza menni, maga meg várjon rám a mozi előtt. . . menjen is mingyárt egyenest oda, én is megyek maga után. Az asszony még szólni akart, de a mérnök kint már otthagyta a keverőt és Bogár jól látta ezt az ablakon keresztül. Sietve vitte az ajtóhoz és kinyitotta előtte. 152