Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Drót

— Tessék nézni, apu . . . A Juci lábára mutatott. A Juci lábán tiszta új sárga félcipő volt. A fiu hadarva, lázban égve kezdte el: — Tetszik tudni, bementem a bankba Laci bácsihoz, hogy adja ki a pénzemet, Laci bácsi azt mondta, hogy biztosan cukorra kell, nem adja ki, erre én azt mondtam Laci bácsinak, hogy akkor szólok Józsi rendőrnek, Laci bácsi megijedt és ideadta a pénzemet, mi elmentünk Jucival Bátyához, Juci felpróbálta a cipőt, én meg kifizettem. . . most már van Jucinak új cipője . . . Elképedve néztük a kilencéves férfiembert. — ... Laci bácsi minden pénzt visszaadott, csak öt koronát tartott magánál, azt mondta, hogy ez hadd maradjon a könyvre, nem bántam, hadd maradjon . . . Benyúlt a zsebébe, elibém tette az öreg bugyelárist. —•. .. A Jucié harminckilenc volt, tessék itt a többi, apunak is akartam venni, de nem tudtam, hogy milyen kell, vegyen apu is magának. Ügy állt a fiam ott a szoba közepén, kipirúlt arccal és a szemében olthatatlanúl benne égett az ősi férfitéboly: az ajándékozás hasonlíthatatlan kéje. Az anyjuk szótlanúl fordúlt ki a szobából, bement a fürdőszobába és az ajtót is magára zárta. Ezt olyankor szokta tenni, amikor nem akarja, hogy a könnyeit lássák. Én sietve az uccai ablakhoz mentem és mindennél sürgősebben néztem, néztem az ucca túlsó oldalán égnek meredő villanyoszlopot. A villanyoszlop legtetején angyalka ült, onnét nézett a házunkra vissza. 16