Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - A végrehajtó esete

A VÉGREHAJTÓ ESETE Ügy mondom el, ahogy történt, nem kell semmit hozzátennem, mert a fiam, kis Mihály alaposan szokta elvégezni minden dolgát, kereken és befejezetten. Az ő ragyogó két barna szemében, ha rámnéz velük, egy egész és tiszta lélek csodálatos virágai nyilnak. Ügy történt, ahogy manapság mifelénk gyakran megtörténik: végrehajtó jött a házhoz. Az adóhivatal embere, öregedő kicsi emberke, hóna alatt az aktatáskával. Abból, hogy jött, nem lett volna még semmi baj, ha akkor éppen otthon lettem volna. Az embernek idővel gyakorlata támad az ilyen dolgokban is, mond egy-két jó szót, igér is valamit, ad is valamit, megveregeti a végrehajtó vállát és ha délelőtt jön, snapsszal, ha délután jön, borral koccint véle. Valahogy csak segit magán az ember. De a baj ott volt, hogy akkor éppen valamerre más városban jártam. Délfelé járt az idő, kis Mihály és Judit is otthon volt már az iskolából, az anyjuk is, csak én hiányoztam. Egyedül voltak, mit tegyenek, mit tegyenek? A neve is olyan a végrehajtónak, hogy az is elég egy asszonynak a kétségbeeséshez. Ravatalnak hivták. Rava2. Tamás : Sziklán cserje 17