Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - Negyven óra

NEGYVEN ÓRA Az építési irodának deszkából volt a fala, de a deszkák hézagait vékony lécek zárták és belül is papirossal volt beragasztva, hogy a szél biztosan kívül maradjon, így október-tájban már egyre fújt, de a pallér nem sokat gondolt rá, mert ő legtöbbnyire bent ült az irodában és ha ki is nézett a munkára, mindig csak rövid időre tette. Utána topogva állt meg a dobkályha mellett, elébb kikergette a hideget a ruhája szövetéből és csak azután ült neki a munkájának. A bérjegyzék nagy dolog, az óráknak mindig rendben kell lenniök, meg a betegsegélyző bejelentőknek, kijelentőknek is, hogy a jóisten elméje elbomlásával verte volna azt, aki kitalálta. De még idejében, amikor még nem találta ki. Nagyon nem szerette Bogár ezeket a fehér meg piros lapokat, mindig megzavarodott velük. Most is kiállt az iroda ajtajába, kint az uccatestet vastag betonnal vonták be az emberek, a keverőgép motorja sima kattogással verte az ütemet. Előbb egy darabig elnézte a munkát, kutya dolog ez a keverő is ezzel a motorral, a mótor kattog, mint egy rosszféle zongora, vagy mint a szerecsen-népek dobja, az a lokali, amit a moziban látott 10* 147