Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

vállalat alkalmazottja. Boby lassan Gwerk úr felé oldal­gott. Gwerk urat teljesen kihozta sodrából az a tény, hogy Leóka otthon maradt s igy nem is ment fel a töltésre, mint egyébkor. Ott maradt az egyik bokor mellett és azon gondolkodott, hogy vájjon nincsen-e valamilyen komo­lyabb oka annak, hogy Leóka elmaradt. Talán gyengélke­dik, vagy talán a szobalány gyengélkedik, vagy — Isten ments — nincs talán nézeteltérés a főtanácsos úr és az igazgató úr között? Nem, erről szó sem lehet, ők már olyan régi barátok, hogy ilyesmi nem fordulhat elő közöt­tük. És ha mégis előfordúlna, ennek kiszámíthatatlan kö­vetkezményei lehetnének, mert hiszen Gwerk urat annak idején a főtanácsos ajánlatára vette fel az igazgató, mert­hogy a Gwerk úr felesége lánykorában házivarrónő volt a főtanácsos feleségénél. És ha valami nézeteltérés lenne, annak bizonnyal ő is meginná a levét, ő, Gwerk úr. Boby a bokor mellé ért és orrával megbökte a Gwerk úr térdét. Gwerk úr az órájára nézett és miután megálla­pította, hogy még csak három perc múlva lesz három óra, Bobyhoz fordult: — Kuss! Kimondotta ezt a szót így: kuss — és körülnézett, hogy nem hallotta-e valaki. Mi ez? Forradalom? Igen, forradalom. Gwerk úr bensőjében egyszerre tá­madt erőre elnyomott és elcsenevészedett embersége, egy­szerre gondolt mindenre: a napi sétára, a lányra, aki rá­emelte a szemét, őrá, Gwerk úrra, a gyermekeire otthon, akik sápadtak és Leókára, aki ma nem jött el a találko­zóra. 144 i

Next

/
Thumbnails
Contents