Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

ugyan nincs itt Leóka és a szobalány sincs itt. Arra gondolt Gwerk úr, hogy már harmadik éve szolgálja az igazgatót és pontosan két éve annak, hogy minden áldott nap negyedórát tölt ezen a réten, ősszel sárban, télen hóban, tavasszal vízben, nyáron virágban tapickolt: csak ennyi volt a változat, egyébként minden ment egyformán és ez az első eset, hogy Leóka hiányzik a rétről. Ejnye, ejnye. Gwerk úrnak két kisfia volt, az egyik még otthon játszadozott, a másik már az elemi iskola második osztályába járt. Egy nagy bérház második emeletén laktak és ő néha elvitte a két fiút sétálni. Vasárnap. Kellett nekik a levegő, mert sápadtak voltak, de mindennap mégse mehetett velük, aminek több oka volt, de mindegyik külön is elég súlyos ahhoz, hogy ne lehessen a dolgokon változtatni. A felesége, ó arról szó se lehetett, az asszonynak egyéb dolga is akadt, mint a gyermekekkel sétálni menni. Azután itt van ez az eset a lánnyal. Gwerk úrnak nem voltak kalandos gondolatai, az is, amikor megházasodott, úgy történt, ahogy történni szokott. Két ember összeállt, hogy együtt kergesse az életet. De azért most, hogy ez a lány ráemelte a szemét, őrá, Gwerk úrra, eszébe jutott, hogy egyszer, még a házassága előtt, szintén ráemelte egy lány a szemét és ez az eset azóta is kisértette őt a házasság egyhangú és időre szabályozott szerelmei idején és ő gyakran borzadt arra, hogy nem is a feleségét öleli. A Boby ezalatt megvizsgált minden bokrot, amely a réten fel-felbotladozott, de Leókát seholse találta. Próbált egy ideig egyedül szórakozni, látott egy vörösbegyet, azt kergette bokorról bokorra, de a játékot a vörösbegy únta meg: elrepült messzibb tájak felé. Tehette, ő nem volt a 143