Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

úr nem volt még negyvenéves, de a szemén szemüveg ült és a szemüveg alatt riadt csodálkozással emelte ő is a fiatal lányra a szemét. Vájjon nem tévedés ez? Csakugyan Őrá nézett ez a lány? ... És ekkor már végleg felfogta az egész szőkeséget, magába szippantotta a leány fiatal arcát. Istenkém, hát csoda is történhet ővele? Amikor már elhaladt mellette, visszafordúlt és látta, hogy a lány is visszafordult. Régen látott tavaszi nevetést küldött feléje a lány szeme. Ügy volt, hogy már megáll és meg is állt volna biztosan, ha Boby éppen akkor nem rántott volna egyet a szíjon. Gwerk urat ez a ránditás egyszerre visszahúzta önön életébe és sietve fordította vissza magát a sinek felé. Amíg odaért, egyre az járt a fejében, hogy az emberre mindég úgy jön a szerencsétlenség, mint az állványról lehulló tégla. Itt van ez a leány is, ha megáll és visszafordul és elindul feléje, akkor a Boby ma nem ment volna ki a rétre, hiába várta volna őt Leóka és a szobalány. És ki tudja, milyen szörnyű következményei lehettek volna ennek a durva kötelességmulasztásnak? Áthaladtak a sinen, Gwerk úr itt már eloldotta a Boby szíját. A kutya nagyott ugrott örömében és szágúldani kezdett, mint máskor, de alig tett rövid rohanást, hirtelen megállt és feltartott fejjel, látható meglepetéssel nézett körül. Leóka nem volt sehol és a szobalány se. A tanácsoséknál valaminek történnie kellett, hogy nem küldték egészségügyi sétára Leókát. Boby körülnézett és erre Gwerk úr is körülnézett. Csak142