Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

nyolc órát kell aludnia, hogy megtarthassa munkaképessége épségét. Az igazgató ajtaját kutya kaparta belülről, mintha mindenáron ki akarná maga erejéből nyitni és amikor az igazgató lenyomta a kilincset, csakugyan bezúdult a nyiláson a Boby. Bezúdult és körülszaglászta az asztalokat. Gwerk úr felállt és a kutyára mosolygott, a könyvelő is abbahagyta a vonalozást és amikor melléje került Boby, lehajolt és barátságosan simogatta a szőrét. Pedig a könyvelő tudta, hogy azzal a kezével, amellyel a kutyát megsimogatta, egész estig óvatosan fog bánni, nem fog vele a szájához nyúlni és este otthon első dolga lesz bő szappanosvízzel lemosni a kutya emlékét. De ő már számolt ezzel a mindennapi simogatással. Azzal, hogy félháromkor az igazgató felkél délutáni álmából — lakása az iroda mellett van —, átlépi a lakás párnázott ajtaját, benyit a külső irodába és a kutya társaságában megjelenik közöttük. A fejét simogatta Bobynak, az pedig állta egy pillanatig, azután únottan lépett tovább és beleszagolt a papírkosárba, mintha azt mondaná: mit nekem egy könyvelő? —• Gwerk úr! . . . Az igazgató mondta ezt és a levegőn át már nyújtotta is Gwerk felé a szájkosarat és a vezetőszíjat. Mert Gwerk úr kötelessége volt mindennap délután félháromkor egészségügyi sétára vinni a Bobyt. Pontosan délután félháromkor vette át a szíjat és a szájkosarat, a szíjat mindjárt a Boby nyakára fűzte, a szájkosarat a balkezébe vette. A szájkosár csak arra az esetre szolgált, ha netalán a Bobynak a városban jönne kedve szabadabb csatangolásra, mert egyébként a napirend az volt, hogy Gwerk úr és a 139