Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

Boby áthaladt a Főuccán, végig a László uccán, keresztül a vasúti sineken. A vasúti sineken túl nagy szabad mezőség szélesedett, itt Gwerk úr levette a szíjat és szabadjára engedte Bobyt. Pontosan háromnegyed három volt mindennap, amikor a mezőre kiértek, pontosan ugyanabban az időben ért oda a főtanácsos Leókája, akit a szobalány kisért el odáig. A főtanácsos és az igazgató meleg családi érintkezésben élt, illett tehát, hogy a kutyáik is naponta együtt töltsék a szabadabb mozgásra szánt időt. A két kutya ilyenkor egymásnak rontott, azután versenyt futottak a mezőn. Gwerk úr a vasúti töltésen szokott sétálgatni addig, amig le nem telt a megszabott idő: négy óra, ellentétben a szobalánnyal, aki miután köszöntötte Gwerk urat, elindúlt a kutyák után a rétre és járkált ide-oda és ha virágot látott, leszakította. — Gwerk úr! — Igenis, igazgató úr! . . . Az igazgató rövid, fehér szakálla szervesen együtt mozgott az állával és az álla kimért és határozott mozdulatokat végzett, amig a száj beszélt, mert az igazgatónak két hamis fogsora volt és a hamis fogsorok csattogtak beszéd közben. Vastag, tömpe ujjai voltak az igazgatónak és amikor végigsimította velük a bajuszát, Gwerk úr az ujjak mozgását is hűséggel követte. — Aztán igyekezzenek vissza . . . — Igenis, igazgató úr. Gwerk úr igyekezett elkapni Boby nyakát, hogy ráakaszthassa a szíjat, de Boby türelmetlen kis foxi volt. — Bobyka, no . . . Bobyka . .. Sikerült végre és az ajtóból, elmenőben, még visszané140