Tamás Mihály: Sziklán cserje

Munka - A cégjegyző úr

A CÉGJEGYZŐ ÜR Ketten ültek az irodában a lapos Íróasztal fölé görnyedve, de azért Gwerk úr, a cégjegyző néha felpillantott a papirosról és lopva kinézett a tavaszi napfényes világba. A kartársa, aki könyvelő volt, nem tette ezt, hanem inkább áthasalt a roppant könyvön és a könyv lapjának felső sarkába húzott szükséges vonalakat. Az arca sápadt volt, alig különbözött a főkönyv vajszínű papirosától és ahogy beszemtelenkedett egy virgonc kölyök-napsugár a szobába, a táncoló porszemek kavargásában egybefolyt a kettő: a könyv és a könyvelő. Gwerk úr más volt mégis, őt izgatta a külső világ, de gyermek volt otthon és feleség és a hivatalos óra nyolctól tartott tizenkettőig és kettőtől hatig, így hát neki csak az esték jutottak, de ebben se lelte már különösebb örömét, mert fáradt ember volt ő már akkor, amikor végre hat óra után találkozott a külső világgal. Akkor már csak a vacsora következett, vacsora után vetett ágy, vetett ágyban az újság, de azt is amíg elolvasta, egyre félve nézte az órát, nehogy túl sokáig maradjon ébren, mert hiszen másnap legkésőbben hétkor kell felkelnie és addig legalább 138