Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Megint Gábor állította meg őket. Maga elé dobta a kezében lévő botot, és felemelt karral kiáltotta: — Az ítéletben többrendbeli hazugság vagyon! Megtorpanva csendesedtek el körülötte a legények. A mesterek fehérré vált arccal, tanácskozva állottak a helyükön. Gábor kiáltozva folytatta: — Hazugság, hogy iszákosság miatt büntetnek! Hazugság, hogy fajtalankodás miatt büntetnek! A bort kendtek is megisszák, s az asszonyok dolga, hogy engem szívesen ölelnek! Hazugság, hogy a munkában szükséges békét akadályoztam! A munkában mindenképpen csak példát mutattam, erre maga céhmester uram lehet a tanúm! Ezeket az okokat csak erőszakosan, rosszakaratúan és súlyosbítás okából hozták fel! Az én bűnöm egyedül csak az, hogy nem tudtam tovább tűrni a méltánytalanságot, s megmutattam legénytársaimnak, hogy miképpen keressék az igazságot! Ezt kigyelmetek is jól tudják! Másképpen szükségtelen dolog magyarázni a bűnömet! Ha pedig ez bűn egyáltalában, ha ezt mindenki bűnnek ismeri el, akkor én jószántomból veszem át büntetésemet! Nyugodtan nézett körül a bámuló tömegen, és benyúlt a zsebébe: — Ezt a levelet pedig legfőbb bizonyítékképpen itt átadom céhmester uramnak. Azt írták benne Weiszmüller uramnak, hogy a tordai titkos határozmányt minden becsületes szász céhnek kötelessége életbe léptetni! Megrúgta a lábánál heverő botot, és szembefordult a legényekkel: — Jó fiúk, ide hallgassatok! Ahelyett, hogy egyebet mondanék, ezt mondom: mindenki menjen most haza, és álljon munkába! Megtettük kötelességünket, a főtörvénybírák igazságosságában megbízhattok! — Nem engedünk, Gábor! — kiáltozták a legények. — S bizony engedtek, mert én is úgy akarom! Ide hallgassatok! Ha ti levágtátok ezeknek a fáknak az ágait, és ezt avval a szándékkal tettétek, hogy engem megvédjetek velük, akkor már annyi, mintha meg is tettétek volna. Hiába vinnétek vissza a helyükre, vissza nem nőnének 84