Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

No jó! Itt megmondom, hogy a kis Demeter fiú elindult meggazdagodni, mert Ő se igen tapasztalta az otthoni nagy gazdagságot! — Akkor nem is vót ott a', ha még ő maga se tapasztalta! — szólt egy álmos hang a hallgatók közül. — Fogd be a szád! — mordult rá Gábor, és felállva folytatta. •— Elment szegényke. Beállított ide is, oda is. Itt is, ott is kérdezték tőle: — Mi járatban vagy, legényke? — S akkor mi történt?! Itt megmondom, hogy nem jött a szájára a Demeter fiúnak az, amit ilyenkor mondani illik: — Szegény vándorló legény vagyok, munkát keresek, pénzre van szükségem, nincs mit ennem, meggazdagodni szeretnék! — Hanem ehelyett ezt mondta: — Én egy gazdag legényke vagyok, fogadjanak ide be kis időre, mert a gazdagságomból adni akarok kendteknek is! — Szakasztott úgy, mint otthon Demeter papék! Nohát néhol azzal zavarták tovább a kis Demeter fiút, hogy bolond, s bolondnak erdőn a helye, de máshol felfogadták még így is! Itt aztán hamarosan, egy hét múlva, megkérdezték tőle: — Hol a sok gazdagság legényke? Adj már belőle nékünk is, meddig várjunk rá, meddig tűrjük hitegető szavaidat?! — Adok, adok, rövidesen, pár nap múlva adok! — mondotta ilyenkor a kis Demeter fiú. Adott volna, bizony igen, de honnan? örült, ha maga kapott csupasz paszulyt vagy száraz cipót! Ilyenkor felkerekedett, s továbbállt, leginkább éjnek idején! Azt mondották rá is, hogy nincs minden rendjén nála! — Hát nem is volt, ha szegény létére így hencegett! — vélte Somfay Déneske. — ö maga úgy tudta, hogy ezeket kell mondania, így kell cselekednie, ö magát gazdagnak tartotta! — felelte Gábor. — Nem volt esze! Ha olyan igen gazdagnak tudta is magát, de amellett szegény volt! Hogy mondhatja egy szegény ember magáról, hogy gazdag?! — felelte Dénes, aki a szokásos igazi mesét várta, s most nagyfokú csalódást érzett. Tündérekről vagy királyfiról kellett volna mesélnie 64