Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Én vagyok az, aki nektek kell! De a komolyat se felejtsük! Édes, Mariska, Zsuzsika, Biri és te kis kócos, reggel óta nem ettünk! S ha csak annyi szív van bennetek, mint a hetes csikóban, hát most hazamentek, s hoztok nekünk valamit! Oda kerüljetek hátulról, a templom mögött várunk benneteket, s átvesszük a falon. No, menjetek! Siessetek, egy órán belül itt legyetek, mert különben nem felejtem el nektek. S ha megteszitek, akkor sem! A négy teremtés hazaszaladt, Gábor pedig tovább kémlelte az utcát. Vagy tíz sétáló lányt, asszonyt biztatott fel ilyképpen, s végül két kisebb lánykát szólított meg, akik már igen sokszor elsétáltak előtte. Ezekre egyszerűen rájuk szólt: — Gyerekek, Gábor bácsi azt parancsolja nektek, hogy hozzatok nagy titokban a templom mögé ennivalót a szegény bezárt legényeknek, de otthon meg ne tudják! Jövőre már nagyobbacskák lesztek, s akkor mindenkit elhagyok a kedvetekért, mert már régen tetszetek nekem! Kérdezzétek meg majd holnap anyátokat, hogy kit szeret Csendes Aniska?! A két kicsi lány ijedten szaladt el, Gábor pedig leugrani készült a kerítésről. Maga is megsokallta, amiket ma mind kimondott. És Csendes Aniska a Bodor uram vendégfogadójában volt csaposlány, s arról volt híres, hogy majd meghalt Gábor után. Pedig szépsége miatt sokan udvaroltak neki, de ő csak egyre Gáborért készült a kútba ugrani, aki őt sem szerette jobban, mint a többieket! Átemelte az egyik lábát, de ijedt hang szólította vissza: — Gábor! Hallja-e! Gábor visszatekintett: — Hallom!... Ejnye, meglátják! Weiszmüller céhmester leánya, Júlia állott a fal mellett egy idősebb asszonysággal. — Nem bánom! — mondotta a magas, szőke lány. — Nem bánom, ha meglátnak is. Fontos híradással jöttem ide, jót akarok tenni Téglás Gáborral! — No bizony, nagyon nyomorúságos helyzetben lehetek, hogy egy szép lány ilyen komolyan beszél velem! 54