Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

föltétlenül rózsaszín. Cinege úr látása pedig most kizárólag rózsaszínre volt beállítva. Más baj történt. Tilda asszony a használt tányérok és evőeszközök elszedésénél mindig Cinege úr balja felől került, mindig egészen szorosan s könyökön felül mezítelen karjaival ott ténykedett Cinege úr arca mellett. Cinege úr az egészséges, dús és ugyancsak rózsaszín és túlméretezett karból kicsapó hőséget egészen tisztán érezte az arcán, s kénytelen volt odanézni. A Tilda könyökhajlására látott éppen, ott a bor egy árnyalattal fehérebb volt, nagyon sima s ezen a sima mezon halványkék erek kanyarogtak. Hogy mi is van ma ezekkel a tájképekkel?... Valami illatot is érzett Cinege úr, bár csak olyasmit, mint a húsvéti öntözködő falusi gyerkőcök rózsavize, de mégis nagyon kellemesen érintette. Hirtelen felhajtott még egy pohár bort, s a desszertkéssel idegesen dobolni kezdett a tányérján. Valami készült ismét. Valaminek történnie kell. Cinege úr nem szokott ok nélkül dobolni a desszertkéssel. De ma igazán nem lehet nyugodtan kibírni ezt a tavaszi estét. Tilda frissen készített apró süteményeket hozott, s megmutatva előbb Cinege úr káprázó szeme előtt a rózsaszín kettős halmot a szelíden árnyalt völggyel, újra mellékerült, s szorosan az arca mellett kinyújtott karjával szedővillát tett elé, bocsánatot kérve, hogy elfelejtette előre odakészíteni. Karja ezúttal kicsit, egész könnyedén súrolta is Cinege úr arcát. Cinege úr valami forrót, simát, jó szagút érzett... Felkapta a vállát s leejtette, többször egymás után. Bajuszát orrába csücsöritva néhányat szusszant, s mindez kevésnek bizonyulván indulatai levezetésére, hirtelen felugrott, nyakában a lelógó asztalkendővel, és az ablakhoz rohant, hogy azt kinyissa. Tilda vészjósló elégedettséggel nézett utána, s tekintetében benne volt a régóta megfigyelő személy biztonsága is, aki látja, tudja, mi történik a másikban, s igyekszik ezeket a belső történéseket tervei szerint irányítani, kiérlelni és meggyorsítani... 309