Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Cinege úr szétfejtette ölelkező karjaikat, s tökéletes védnöki tartásban állt meg védencével szemben, mert több járókelő közelített. — Onnan! Üldöz! Az a csirkefogó... a Jack! — mutatott hátra a kicsi. — Jack? — Igen. Artista a Royalból. Mentsen meg tőle, vigyen el, rejtsen el valahová! — esengett tovább rémülten a leány. És elkapva Cinege úr karját, cipelte magával, el a fenyegető irányból, mintha nem is volna már idejük itt álldogálni. Cinege úr belsejébe pillantva megállapíthatjuk, hogy a „Jack" és „artista" kitételek nem a legjobb benyomást gyakorolták reá, s a különben kedvére való kaland azon része, mely a tettleges megvédésre látszott komolyan vonatkozni, egyáltalán nem vonzotta. Védelem — ölelő karokkal — az igen. De védelem — netalán ökölharcban? — pfuj, ez nem Cinege úrhoz méltó. A kaland női része azonban, az élő, meleg, illatos rész, annál inkább, noha társadalmi állása a Jackkel való kapcsolat révén szintén nem abba a fénybe helyezkedett, mely Cinege úr színvonalához teljesen megfelelt volna. De utóvégre ő még feljavíthatja a kicsi életstandardját, magához emeli, annál hálásabb lesz neki. A hálát ilyen alanytól elfogadni nem lesz utolsó! Cinege úr tehát egyelőre engedett a kis kar húzásának, hagyta magát elvonszoltatni, később védence simán belékarolt, s úgy mesélt tovább, sietve, suttogva, sokszor visszanézve: — Az a bitang szemet vetett rám, s tudja, nekem tetszett is eleinte, de már unom, olyan mint egy gorilla, nem bírom az ökleit, ahogy markol velük. Utálom. És most észrevette, és azt mondja, megöl, ha elhagyom, és leüt, ha valahol elfog, és nehogy mással merjek kikötni, mert ő egy tucat udvarlót is leüt körülöttem és aztán megfojt, mint egy macskát. Jaj, ugye, nem hagy? Amilyen barom, az megteszi, amit ígér! Cinege úr daliás védnöki tartása mintha valamit enge299