Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

dett volna. Különben is kezdte magát nem jól érezni. A puha, meleg karocska ugyan felettébb igézetesen szorította az ő karját, de a Jack imént vázolt alakja sötét felhőként árnyalta túl a kicsike minden báját. Cinege úr is kezdett hátranézegetni, s amint jó távol, mögöttük, egy minden járókelő fölé arasznyival kimagasló atlétaalakot vett észre, megszorította a kicsi karját, s odamutatva megkérdezte: — Nézze csak, fiam, nem az a Jack? A kicsi odanézett s összerándult: — Jaj, de az! Ott jön. Látja, mondtam! Mentsen meg, ó, könyörgöm, mentsen meg! Cinege úr agya, mint válságos pillanatokban máskor is, gyorsan működött. — De, édesem, ha az a Jack maga mellett nem tűr udvarlókat, úgy maga éppen akkor van veszélyben, ha mellettem marad! Menjen szép nyugodtan tovább egyedül, és semmi baja sem lesz. S ezzel kivonta karját a kis nő karja alól. A bájos menekült azonban megismételte az első találkozásuk jelenetét, mit sem törődve az utca forgalmával, s oly édes, forró öleléssel kért újólag védelmet Cinege úrtól, hogy az egészen belekábult, belebizsergett, noha ezen édesded benyomások minden gyönyörén átütközött valami baljós fanyarság... Egy artista öklei, knock out, nem női kacsóktól hanem ilyen mészárosököltől... Hohó, hát ez nem lehet. Ez túlságos nagy ár volna bármily gyönyörért. A magas, vállas férfi pedig egyre közeledett. A kicsike gyorsan, forrón lihegte: — Nem, nem. Ha egyedül vagyok, magával cipel, és én nem bírom, nem bírom már. Kérem, könyörgök, védjen meg, üsse le, verje agyon, lőjön belé, csak szabadítson meg tőle, s mindent megteszek önnek, amit csak tőlem kíván! Cinege urat a bájos polip karjaiban kiverte a veríték. Ezt a verítéket hol hidegnek, hol melegnek érezte aszerint, hogy védence szoros ölelésének, vagy a közelgő atléta fekete árnyának hatása alatt állott. így Scylla és Charybdis 300