Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

mutathatja meg gyöngédebbik lényét a becézésekben és figyelme kifogyhatatlanságában. 1 \ Utolérte a hölgyet, s kitartóan mögötte maradt, majdnem mellette, úgy, hogy tekintetét állandóan arcélére szegezhette. Nem bírt betelni ennek a gyönyörű arcélnek szemléletével. Ah, mi mindent ígért ennyi szépség, ha majd szerelemben, az odaadás lázában feloldódik! Eltekintve attól, hogy a kitartó együtthaladás a járókelők miatt nehézségekbe is ütközött, s a másra nem ügyelő Cinege urat az oldalba bökött, megütött, félretolt közlekedők szapora szitkai és fenyegetései záporozták körül, ideje volt annak is, hogy egy lépéssel tovább jusson. Egy szimbolikus lépéssel: hogy ti. hölgyét végre megszólítsa. Sűrűn, de némán petyegő ajkai között megfelelő édességű szót keresett, mely elég méltó volna erre a célra. De mielőtt megtalálta volna, eszménye egy félpillantással oldalt reá nézett kicsit csodálkozó, kelletlen tekintettel. Cinege úr e pillanatban csak a gyönyörű szemek mélységét s a szemöldökök hibátlan ívét látta, s mit sem vett észre a szemek fenyegető elborulásából. Sőt elragadtatásában még biztatásnak vette az oldalpillantást, és loholt tovább. A hölgy ismét — most már kifejezett türelmetlenséggel — oldalt nézett, s gyorsított léptekkel igyekezett tovább. Cinege úr lázban utána. S végre megjött a szava is. Alkalmas pillanatban, mikor kevesebb ember volt körülöttük, ennyit suttogott: — Drága angyal... A drágának nevezett angyal megtorpant, szembefordult meg szólító jávai, élesen a szeme közé nézett, s mint a paradicsom ajtaját őrző keruboké, úgy csengett a hangja: — Maga az a híres, aki nem tud kitérni? Még utánam mászik? Mit akar? Mi? Cinege úr mélyen megbántva érezte magát, ő legforróbb tavaszi rajongásával követte ezt a nőt, hogy őt érzelmeinek, személyének, állásának minden felvonultatható értékeiben részeltesse, s tavaszi nagy élményének partnerévé tegye, az angyal pedig ilyen hétköznapi hangon szól? Sárba rántja őt? Csak nehezen hebegett ki ennyit: 288