Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

urat a láz is kiverte, s ámulatában ahelyett, hogy az egyenest feléje tartó leány elől kitért volna, rámeresztett holdkóros szemekkel megtorpant, s így csak a fess kis nő lélek jelenlétén múlott, hogy össze nem ütköztek. A tündér megállt, lenézett reá — mert kissé le kellett néznie, magasabb volt Cinege úrnál —, és hideg, de ezüst csengésű hangon így szólt: — Nos, mi lesz? Nem tud kitérni? Cinege úr béna volt a gyönyörtől. Csak kis bajusza reszketett az orra alatt, gyorsan petyegő ajkai ízlelgették a tündér közellétével édesített levegőt, s rettenetes zavarban hebegett valami mentséget: — Pa ... pa... pardon ... ezer bocsá ... A tünemény ezalatt egy erélyes oldallépéssel máris kikerülte, és ment tovább a maga bűvöletes útján. Cinege úr magához tért, de csak annyira, hogy mint egy hipnotizált médium forduljon az angyali lény után, s aztán ráeszmélve, hogy ha sokáig tétovázik, szem elől veszíti a tündért, megfordult, vállát megemelte, s gyorsított tánclépésben iramodott a távozó után. Hátrányban lévén, igyekeznie kellett, hogy a járókelők sűrűjében utolérje választottját. De annak a lámpák fényében meg-megvillanó aranyhaja és kimagasló karcsú termete jó irány jelző volt. Csaknem kifulladva érte utói. Nem annyira a sietéstől, mint inkább az izgalomtól, mert Cinege úr szívében egy egész tavaszvulkán tombolt. A vulkáni tüzet pedig csak még jobban élesztette az a vágy, hogy az iménti akaratlan, de őszinte megtorpanását sokkal férfiasabb föllépéssel ellensúlyozza. Különben, ha a drága angyalnak érzéke van az ilyesmi iránt, és ugyan hogyne volna, úgy az ő elképedését csak hódolatnak, szépsége győzelmének tekintheti, és nem vonhat le belőle olyan következtetéseket, melyek Cinege urat előnytelenül állítanák be. . Ez így lehet. De nem biztos, hogy így van. Tehát tennie kell róla. Félelem és gáncs nélküli lovagként, több: hódítóként kell föllépnie a férfierő minden lendületével és fölényével, s majd csak a kívánt, de biztos győzelem után 287