Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

illat. Mintha az ember gyönyörű testek levegővé vált atomjait harapná — nem, hát ez már sok volt! Senki nem csodálhatja, hogy Cinege úr, midőn hivatalos órája leteltével a korzón át igyekezett hazafelé, formálisan becsípett. A becsípésnek ez a fajtája pedig veszedelmesebb minden alkoholmámornál. Mind hatásában, mind pedig következményeiben. Utóbbiakban különösen ... Az utcán Cinege úr nem szokott az arcához nyúlni, de bajuszsimogató ingere oly erős volt, hogy azt legalábbis szájának sűrű előrecsucsorításával kellett pótolnia, s így az orrához szorított bajuszának sűrű sortéin át szívhatta be mindazt az édes mérget, amit a levegő most magával hordott. És a méreg hatott. Cinege úr a szinte minden tíz lépés után felhúzott és hirtelen leeresztett vállával a tettrekészség oly mérvét szimbolizálta, mint a népét vezérlő gácsér, mely fejének sűrű le- és felmozgatásával indulásra noszogatja az egész kacsasereget. Ismétlem: valaminek történnie kellett. És történt. Cinege úr sietve ért haza, s a még világos alkonyatban gyorsan átöltözött. Hangsúlyoznom kell, hogy ez utóbbi két szó rendkívül sokat jelent. Mert Cinege úrnál az átöltözés olyan odaadással, elmerüléssel és műgonddal végzett művelet volt, amely mindenkor tetemes időt és fáradságot vett igénybe. Hogy ezt most gyorsan végezte, ez rendkívül heves belső átélésekre enged következtetni. Cinege úr szeme előtt bokák, karcsú lábszárak, finom kezek, kerek vállak, ringó csípők, mosolyos ajkak és elszabadult hajfürtök villództak, s ezekbe egészen belekáprázva, mintegy ködön át tapogatózva választotta ki ruhatárának legmagasabb értékeit (kizárólag elsőrangú cégektől!), s minden lázas sietsége dacára is nagy gonddal öltözött abba a főhivatalnoki rendfokozatához és pszichéjéhez illő pompába, mely a legtöbb volt, amit egyáltalán nyújthatott. Cinege úr mindenkor választékos ízléstelenséggel tudott öltözni. De amit most produkált, abban felülmúlta ön283