Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Egyen, ha megrendelte! Maga ...! Evett Lanti jó étvággyal és az uborkasalátánál újra bocsánatot kért, hogy ő nem így gondolta, de azért abból is kétszer szedett. A fiúk lelkesedtek, és faggatták az anyjukat, hogy milyen ünnep van, hogy ennyire ünnepi az ebéd, de az asszony nem felelt nekik. — Egyetek! A fekete is jó volt az ebéd után, tiszta babkávé, és Lanti elégedetten állapította meg, hogy kint a konyhán nem hagyták károsan sokáig állni a tűzön. Amikor elbúcsúzott, mind a hárman kikísérték a vasrácsos kapuig, és Lanti csak a vonatban vette észre, hogy a levelet, amellyel reménytelen magányából ide utazott, a szoba kerek asztalán felejtette. Mindegy. Nincs értelme, hogy visszamenjen érte, gondolta. Egyáltalán nincsen semmi, aminek értelme lenne. 276