Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

ment el mellette, amikor, egyetlenegyszer, elérhette volna... Trude kíváncsisága élénkült. — És a lány mamája?... Azé, aki meg se született? •— Óh, az eltűnt örökre. — Hová? Lanti mosolygott, és arra gondolt, milyen jó az, ha az ember tud mosolyogni. — Itt él, nem messze, egy másik városban, de nem tudtam többé rátalálni. Eltűnt. — És a bácsi sohasem kereste? Lanti hangja elhalkult. — A férfi mindig keresi azt az egyet, aki mellett egyszer elhaladt... Bejártam a világot, pedig itt volt a szomszédban. Trude hallgatott sokáig. Most már egészen otthonosan, és a keze is meleg lágysággal ernyedt el a Lanti kezében. — És a könyvek? — Azokkal az ember mindig találkozik... Ahogy az idő futott. Most tizenöt éves lenne, mint maga, Trude. De most már hazamegy, ugye? Trude riadtan állt fel. — Ó... Könyveket vett ki a szekrényből Lanti, és a kezébe tette. Azután pénzt tett egy borítékba, bankjegyet, a borítékot leragasztotta, úgy adta a lánynak. — Ezt a néninek odja oda, és ha kérdezi majd, hogy mivel töltöttük el az időt, ne feleljen semmit... Érti? ... Ne feleljen semmit. Mikor jön megint? Trude már indult, és ahogy visszanézett Lantira, két roppant szemében édes vígság ragyogott. — Amikor a bácsi akarja. — Akkor holnap, jó? — Jó... Másnap újra ott volt, harmadnap megint, és azontúl szinte minden délután. Jó és mindig friss egyformasággal teltek az órák, és Lanti sokszor gondolt arra, hogy a könyvek megtalálták gazdájukat. Az énekesnővel is találkozott 270