Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

Angéla lépett hozzájuk, Szlávik megfogta a karját, és behúzta az épületbe. — Nézze, ez lesz itt a hálószobája, az utcára, itt meg az ebédlő, ez is az utcára ... Mondja csak, jó lesz ide ez az ablak, nem lesz nagy cúg, ha takarít reggel és mindent kinyit? Az udvar felé nyíló ablakra mutatott, Angéla komoly arccal vizsgálgatta. — Csakugyan, ott szemben a másik, itt ez... Szlávik kikiáltott az udvarra, a mestert hívta. — Jöjjön csak, egy kis változás, ezt az ablakot falaztassa be, felesleges ez ide. Kiss tiltakozni próbált. — De mérnök úr, már be is boltoztuk a nyílást, most meg falazzuk is be... Sok munka ez, felesleges munka, ki fizeti meg? Szlávik dühösen szólt rá. — Nyugodjon meg, ha én rendelem, hogy befalazza, akkor majd gondolok arra is, hogy meg legyen fizetve magának. Mikor a mester elment, Angélához fordult. — Ha valami nem tetszik, csak szóljon, igazítunk rajta. Szeretném, ha minden kedvére való lenne. Angéla alázatos jósággal simult az ember mellé. — Maga jobban tudja, hogy lesz jó. Angéla ezután se kifogásolt semmit, csak ha Szlávik vett észre valamit, hogy nem kényelmes, nem jó, akkor csodálkozott rá két gyermekszemével. — Csakugyan nem jó így, csináljuk másképpen. A pince lejárója nem esett közel a gang lépcsőjéhez, sáron át kellett volna a pincébe menni. Szlávik befalaztatja, új nyílást vágatott, közelebb esőt. A kamra ajtaja is a gangra nyílt, télen bizony nem jó a meleg konyhából kiszaladni a hideg gangra, jobb lesz, ha a könyhából nyílik a kamra. Kiss mester dünnyögve vette az új parancsot, és tintapia j básszal ezt is beírta a többletmunkához. Amiért külön fizetség jár neki. A tető is rákerült a házra, piros cserépzsindely borult 241