Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

— Hm ... különösen ott lent a tisztáson ... Riadtan nézett fel Angéla az öregemberre. — Igen. Tibor Péter közelebb lépett, és ahogy közelebb lépett, úgy nőtt az arcán a rossz. Csúnya suttogó lett a hangja. — Láttam én mindent, tiszteletesasszony ... Angéla szédülni kezdett. — Bizony mondom, mindent láttam ... Hát szép ember az a mérnök, különb, mint sok más. Angéla egyszerre érezte, hogy minden fut előle, himbálózó mozgás lett benne az ijedtség, és mint a rajtakapott gyermek, két kezébe fogta az arcát, és hangos sírásban engedett fel. Tibor Péter melléje lépett, apás jósággal simogatta. — No, azért nem kell félni, Tibor Péter nem rossz ember, nem kell azért sírni... Simogatta, magához húzta az asszonyt, szegletes ujjai rásimultak a vékony ruhára. És az öreg szemekben csúnya tüzek gyulladtak, és a vigasztaló kéz hirtelen kegyetlenül ölelő kéz lett. Angéla felsikoltott, rémülten meredt a vénember éhes arcába. — Jaj! Elfúló lélegzettel rohant ki az erdőből, és kint széthulló tagokkal esett a mezőre. Visszanézett. A sötét vén fák titokzatos szótlansággal zárultak egy tömeggé. Odébb tőle, az árkon túl, fiatal kacsák csipkedték a füvet, kicsi lány ügyelt rájuk, fűzfavessző volt a kezében. Tibor Péter nagy kerülővel, más úton tért meg a faluba. 6 Rákövetkező vasárnap a presbitérium rövid tanakodás után Nánásynak adta oda a bádogosmunkát. Tibor Péter vitte újra a szót, a többiek elégedetten bólogattak az ő érvére: hogy hát Nánásy igen jóravaló mester, meg aztán 225