Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

közül a fénylő reggeli nap, hirtelen előttem állott a tegnap látott pórlány a kisgyermekkel a karján. Riadt mozdulatot tettem a kezemmel, azt hittem, az ördög incselkedik velem. Nem tudtam elhessegetni magamtól a kísértő képet. Kezem önkéntelenül is a tegnap látott nő körvonalait vetette papírra. Új kartont vettem elő. Ezen nem hogy más kép alakult volna ki, hanem az előbbinek még tökéletesebb mása. Nem múlt el rólam a kísértés. Abbahagytam. Miért ne valljam be, felzaklatott ez a különös kísértés. Mert kísértésnek, incselkedésnek vettem. Eldobtam a kartont, s újból kisétáltam a kapun, a falu felé. Ott sétáltam máris a napfényes utcán, kenyeret sütöttek nagy kemencében, egy kovács lovat patkolt, de a ló nagy ficánkolással ugrált jobbra-balra, s a király úr két fáradt vitéze egyre biztatta a száj Látókat, ülnék meg a lovat... Tisztelettel köszöntöttek, amerre csak mentem, én azonban csak arra ügyeltem, ne keressem fel azt a helyet, amelyen tegnap a leányt láttam ülni. A mezőnek fordultam, s az árnyékos patakparton ballagtam fölfelé. Isten ujja azonban különös. Egy fordulónál elgondolkozva hajtottam félre az ágakat: ismét a tegnap látott lány ült ott. Kisgyermekét táplálta éppen, s ahogy engem meglátott, elpirult, mély tisztelettel állt föl. Remegve köszönt az Űr Jézus nevével, míg én konokul, alig fogadtam az üdvözlést. Éreztem, elsápadva tekint utánam, s néhány marokszedő lány gúnnyal hahotázott a fiatal leányanyára. Megsajnáltam most már magam is, szerettem volna visszafordulni, valami belső hang azt súgta, hogy irgalmatlanság, amit cselekszünk vele, bocsánatadás kell a fiatal nőszemélynek, meleg szív, mert mégiscsak anya! S íme, visszafordultam! Lassan mentem feléje, mikor ismét észrevett, könnyekre fakadt, elibém szaladt, megcsókolta csuhám poros szegélyét, s térden állva könyörögte: — Atyám, bocsáss meg, tudom, nagy bűnös vagyok, de legalább ezért, ezért a kis gyermekért bocsáss meg nekem! Sírva nyújtotta felém a kis csecsemőt. Akkor hirtelen bocsánatot kellett kérnem az Egek Urától. 181