Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

akik Istennek tetsző oltárképeket festenek falra és fatáblára, s életünket az Űr szolgálatához híven a festésnek ajánlották. Nagy részük a messzi Itáliából került mihozzánk. Király urunk felette kedveli az ez országból valókat, mert beszédjük csiszolt, tudományuk erős, és mindenféle mesterségekben járatosak, akár papi renden levők, akár katonák, akár pedig egyéb világi urak vagy mesterséget értők. Csak az okozott bánatot, hogy mindannyian nevették, ha olykor egymás között gyermekkori nyelvükön, a magyar idiómán szólottunk. Gúnyolták pogány hangzását, kemény, s nekik érthetetlen szólamait. Titokban keserített bennünket a gúnyolódás, különösen ama testvérünket, aki a magyar köznép nyelvén írdogált egy krónikát. De mit sem szóltunk nekik, mert világlátottak voltak s a magasabb művészetekben is járatosak, tanulságos beszédjükből sokat okulhattunk, s hasznát vettük különféle ügyeskedéseiknek. Volt közöttük egy, aki különösen jeles volt szentképek festésében, noha nem is volt felszentelt páter, ezért röviden Fra Giuseppének hívták hazája nyelvén, mi egymás között csak Józsefnek mondottuk. Hirtelen indulatú, de jókedvű, tréfás ember volt, aki sokszor előbbre helyezte a világi örömöket a rend szigorú reguláinál. Én akkor még kezdő voltam a festés magasabb művészetében. Nem csoda tehát, ha sokszor a frátert kérdeztem, okultam beszédjéből, s tőlem telhetőleg segítettem neki. Észrevette vonzódásomat, s mivel a prior úr is megengedte, sőt elősegítette, hogy az isteni szolgálat s a napi munka után a fráter körül foglalatoskodjam, szívesen látott maga mellett. Lelkemet egyre sűrűbben népesítették be a dicsőséges Madonnák, Szent Sebestyének, Kálvária-képek, az Istengyermek különféle alakja. Mindegyre azon sóvárogtam, hogy magam is telefessem velük valamely új templom vagy kápolna falát. Fra Giuseppe meg csak ösztökélte vágyaimat, és vonzó képeket festett az ő szülőföldjéről. Róma., a Város, utolérhetetlen szépségével, a hegyekben gazdag Firenze, a lagúnákkal telt Velence, Sienna, az umbriai halmok, a padovai, 170