Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

A létra tetején most megjelent egy fehér női alak. Az ember lejött a létráról, a gazda felszaladt rajta, a fehér ruhás nőt megragadta, és hajánál fogva ráncigálta lefelé. Mikor lenn volt a földön, a furkósbottal ütni, vágni kezdte. Az egy szál ing szakadozva jött le róla, éktelenül csattogott a bot, s a fehércseléd még éktelenebbül ordított: — Jaj, jaj, gyilkos! Megöl! Elfogott a reszketés, és eldőltem a földön. Emberek fogtak föl, nánnyó csókolgatta az arcomat. Hallottam, hogy egyikük nagy hangon beszéli: — Rajtafogtam őket! Utánuk lestem! — Takarodjatok! — kiáltott nánnyó. — Hazudsz, Mihály! Bitang vagy! Hazudsz! Ilyen ártatlan kisgyerekre, hogy lehet ilyet ráfogni?! Mi lelt, bogaram? Mi történt veled? — Félig le van vetkőzve az ifiúr — mondotta Mihály —, rajtacsíptem őket! — Takarodj, ha mondom! — harsogta nánnyó. — Majd holnap számolunk! Julis! Menj be a gazdához, és mondd meg neki, hogy csak verje jól el azt a cudar feleségit, mert Mihállyal látta a fiatalúr őket a szénában! Zokogva borultam a vállára. Vacogó fogakkal, félájultan súgtam nánnyónak: -— Látni akarom! Vigyetek hozzá! — Kihez, bogaram? Kihez vigyünk? — kérdezte a jó öreg. -— Istenem, csupa jég ez a gyerek! Jaj, ha beteg lesz, megölöm magamat! Misi! Te gálád bitang, hát így vigyáztál a kincsemre?!... Nyugodj meg, bogaram, majd holnap szépen, nyugodtan elmondasz mindent! Gyere, viszünk a jó meleg ágyacskába, teát, borogatást adunk neked! Szemem fénye! Kis kósza éjjeli madaram! — Látni akarom! Vigyenek hozzá! •— ismételgettem, és olyan kapálódzást csaptam, hogy szegény nagyapó majdnem elejtett. — Kihez, aranyom? Kit akarsz látni?! — kérdezte nánnyó. — Akit megvert a gazda! Látni akarom! — ismételtem 114