Csehszlovákiai magyar regényírók 1918-1945 – Szép Angéla háza

valósítani, a regények művészi megformálásával többnyire adós maradt. Olyan realista író volt, akit más művészi stílusok is vonzottak: kezdetben és ideiglenesen az expresszionizmus, tartósan a romantika, illetve az új romantikának is nevezett szecesszió. A kisregény műfajában Darkó — Tamás Mihállyal együtt — igen aktív volt. Kisregényei közül a kötetünkben közölt két darab a legértékesebb és — a székely és a szlovákiai környezet váltakozó szerepeltetésével — a legjellegzetesebb. A Szép ötvöslegényben mély és naiv őszinteségű székelyrajongásával, székely nosztalgiájával az erdélyi régmúltat, a céhrendszer ottani korszakát idézi fel, és annak nyelvi érzékeltetésére stílromantikus nyelvezetét mérsékelten archaizálja. A Zsenikában — melyet 1925-ben megjelent első kötetében (Két ember, egy árnyék) „csonkaregény"-nek jelzett — egy kamaszgyerek szexuális ébredésének válságait kitűnő pszichológiai érzékkel és Krúdyra és az első Nyugat-nemzedék „kallódó" íróira (Cholnoky László, Szini Gyula) emlékeztető sejtelmes atmoszférateremtéssel mutatja be. További kisregényei közül még az Áll a bál jelentős. Ez a dzsentri „prevrat" utáni haláltáncát szuggesztívan ábrázoló mű a novella és a kisregény közti határmezsgyén áll, s mivel a Szlovenszkói vásárban már szerepeltettem, itt nem jöhetett szóba. A korbácsban — mely a Zsenikához hasonlóan korai alkotása Darkónak — Szabó Dezső expresszionista elbeszéléseinek hatása nyomasztóan érezhető. A ferdetorony — mely szintén a erdélyi céhek világát eleveníti fel — nehézkes cselekményével és göcsörtös nyelvezetével mélyen alatta marad a Darkó-kisregények színvonalának. SELLYEI JÓZSEF (1909—1941) a két háború közti korszak autodidakta parasztírója volt. Hasonló sorsú próbálkozók közül (Agárdy Zsigmond, Csontos Vilmos, Sass János, Veres Vilmos) ő és Csontos váltak ismertebbé és népszerűbbé. Versekkel kezdte, de aztán véglegesen a prózához pártolt. Novellái és karcolatai — néhány kivételtől eltekintve (Tizenhat libapásztora, Parasztlegény halálára, 10