Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gyurcsó István (1914) - Idézgetem magamat benned

Idézgetem magamat benned Itt ülök újra. Mereng a szív, elmereng, játszik, bogarász s majdnem könnyekig fölfáj a sok emlék: a simogatás, haragos szád konok görbéje, gyöngyhabok között szemed villanó pisztrángjai: hol fogaidon csordult felém a kinyílt rózsák piros nevetése, hol hajad éjkoszorúján igazgatta, babrálta kezem a fényráncokat: itt, hol szédítő örvények szélén állva vártuk szíveink boldog zuhanását, félve, sikongva, és mégis ujjongó boldog örömmel. Szeretlek! Itt ülök újra. A falak koccanva idéznek, és én rémülten kiáltanék, hogy nem vagy velem. Az utcán vágányzat készül szép, szőke acélból: ne vigyen el tőlem rajta a csengős villamos! 120