Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gyurcsó István (1914) - Csendes elégia a hangos világban

Csendes elégia a hangos világban Apró buckákon ülök, dombok tetején. Érett almák, diók fölöttem, s bortövek szelíd termése körülöttem a termő és teremtő időben, mikor a méhek a nyár utolsó mézét, aranyát gyűjtik gyors repüléssel, repcék és tarlók kései virágairól. Rengő potrohúk nehéz teherrel úszik a recés szárnyak alatt, hogy a kaptárok ölén a lépek méhe csurgó arannyal teljen. Szeptemberi fény! A dombok tetején messzi földre látok: gyárak tornyait, vizek szalagos jeleit. Csak az ég titka néz rám közömbös fénnyel. Béke van, mondom, érik, pirosul a föld, szüretelnek lassan, és a fosztólányok piros tengericsövet keresnek vágyva, és csókot az áldomás után. Béke van! Béke! Híreket várunk mégis e földről, honnan égi jeleket karcol az égre, fényes égi jeleket az ember. Béke! Apró buckákon ülök, de Vítkovicén vasat hengerel, kalapál a tűz, a gőz, s megáll a kéz, az ész, a hír fölött időz az ember, míg az almát a fáról szedi, 121