Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gyurcsó István (1914) - Megy a vonat

Megy a vonat Fél vagon széna, két tehén, négy ember. — Megy a vonat, liheg, messzi táj felé. Két árva kenyér kucorog a zsákban, biztat, noszogat, hogy harapjanak belé. — Nem! Még nem! Ki tudja hová, merre lök, ragad a hatalom-szerencse? Ki tudja még, hol áll meg a vonat, hol szórja szét majd az „utasokat"?! Szükség van minden tartalék erőre! — Falknov, Olovi messzi föld, messzi táj. Két kenyér — ennyi a jelen — csak ennyi, a többi majd akkor, ha a vonat megáll. Megy a vonat, ráng, riad a két tehén, karikához kötött kóckötelén. Társam oly szelíden — alig hallom — csitít és simít a riadt barmon. Megy a vonat! Tépett gyökérrel, négyen, mi a sok közül, kényszerült vándorok, ülünk a vagon kapujában, jövőnk, holnapunk egén nincsenek csillagok. — Hazát cserélek! Hol az én hazám?! Milyen törvény üt rajtunk ostobán? Szolgák legyünk?! Újra annak lenni?! Hej! Rabul nem lesz itt soha semmi. (Pardubice, 1947) 116