Koncsol László (szerk. ): Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (Bratislava. Tatran, 1966)

Gyurcsó István (1914) - Mozdul a föld

Mozdul a föld Megmozdul a föld, kérkedve nő a fű, gügyögnek a sárga apró libák; hangoskodnak és benépesítik anyám, ősz hajú anyám udvarát. Az almafa alatt ülünk ketten — a régen széthullt kecskeól helyén — apró kisszéken. Ő nem pihenne, libáinak szúrós csalánt metél. Terveket sző, hogy kamra kellene: a télen már követ is hozatott. Kell a kamra, mert utóbb szétesik a hordó, kád, amit csináltatott. — Mennyi buzgalom hatvan év után! Mennyi erő! — szinte szégyenkezem. Itt ülök és tétlenül hallgatok, csak két ragyogó szemét figyelem. — Mozdul a föld és a Garam partján összeáll újra a szétszórt élet. Türelmetlen anyám udvarában sárga hátú kislibák beszélnek. 117