Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989
Új Atlantisz 1945-1989
novellaíró aki egy helyzethez szereplöt keres agya lázasan dolgozott még egyszer megnézte a nevet behunyt szemmel kutatott a betűk felidézte hajlatok szögek abrak és színek között de most a szimbolikára annyira érzékeny emlékezete sem segítette: a lapok vonalak tombok nem álltak össze benne arccá feladta a küzdelmet a villany véglegesen kihunyt a lépcsőházban s a fejében is vakon tapogatta ki a kulcslyukat s tolta bele a kulcsát már régen ágyban volt mikor borgözos agyában mégiscsak fény gyúlt s látta magát husz évvel fiatalabbnak amint két vadonatu] silécén száguldozik a Tátra nyaktörő lejtőin, a furcsa név nem személyt hanem egy sílécet asszociált a novellahelyzetbe hősnek a síléc vásárlása idején Mittel úr a Február utca 81-ben lakott albérletben s háziura egy troli buszsofőr volt akit történetesen Vogelsingernek hívtak Vogelsinger úr mikor hősünknek már a harmadik pár cipője is eltűnt beállított a furcsa eseten töprengő Mittel úrhoz s megtört arccal közölte vele hogy felesége a csinos Hermina orvosilag igazoltan kleptomániás s Mittel úr legyen elnéző hozzá: a három pár cipője ott sorakozik a Hermina ágya alatt hősünk a cipőire nem volt különösebben érzékeny vadonatúj sílécére viszont annál inkább s mikor azután a bizonyos tátrai sítúra után az egyik síléce is a cipői sorsára jutott berontott Hermina szobájába hogy az ágya alól előhúzza a hiányzó lécet de a léc nem volt ott vallatóra fogta tehát magát Vogelsingernét a szép Hermina pedig ezúttal váltig tagadott sőt becsületsértési perrel fenyegette hősünket attól a naptól kezdve viszont mindennap elverte fogadott fiát a sánta Vilkót mondván hogy ö lopta el és rejtette el a Mittel úr szobája sarkában szomorkodó azúrkék Sutov párját az akkor 10 év körúli Vilkó bűnösségét (vagy ártatlanságát) Mittel ur már nem deríthette ki mert hamarosan elköltözött Vogelsingeréktól: fóbérleti garzont kapott új lakásába a Martinček utca 30-ba az egyetlen síléc abszurdumával költözött be ó maga sem tudta hogy a páratlan lécet miért cipelte magával talán kabalából vagy azt remélte hogy még megleli párját vagy csak egyszerűen sajnálta eldobni tény hogy mikor tíz év múlva megint költözött (nagyobb lakásra cserélte a garzont) az árva hasznavehetetlen léc is tovább vándorolt vele s porosodott hosszú éveken keresztül az új lakása (a már ismert hétemeletes bérház) pincéjében állt kiszakítva időből s térből mint egy darab örökkévalóság mint a tökéletes öncél amelyet nem előz meg ok és feltehetően már okozat sem követ gazdája ha ránézett kárörömmel gondolt a drámaelméletekre amelyek szerint az első felvonás színfalán lógó puska a harmadik felvonásban rendre elsül a páratlan sílécet ó olyan puskának hitte amely az ó tarka életének színházában lóg de dacol a felvonásokkal fittyet hány az időre s n em sül el soha pedig elsült méghozzá meglehetősen rejtélyes körülmények között hó sünk ugyanis azt követően hogy az új szomszédnak a nevét megtudta reggel mun kába menet megint megállt a lépcsőházban a két ajtó között s rábámult a szom széd névtáblájára s képzeljük el a megrökönyödését mikor a táblán a Vogel singer név helyett egy teljesen semmitmondó nevet látott amely még csak nem is emlékeztette a meglehetősen ritka de számára annyira ismerős Vogelsingerre nem német név volt s nem összetett szó egyszerűen csak Vrana Viktor Vrana először persze azt hitte 331
