Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989
Új Atlantisz 1945-1989
hogy összekeverte az ajtókat s a Vogelsinger név a harmadik szomszédja ajtaján áll de mikor meggyőződött róla hogy ott sincs ilyen név kényszeredetten elmosolyo dott s előző napi spiccességét kárhoztatva elindult a munkahelyére s talán az egészet eftelejti ha a véletlen folytán aznap nincs valami dolga a pincében s a saját pincefülkéje mellett a rácsokon keresztül az üj szomszéd fülkéjében meg nem látja a még mindig azúrkék Sulov márkájú sílécenek a párját hitetlenkedve nézett először a saját immár húsz éve özvegyen szomorkodó lécére aztán a szomszéd fülkében ácsorgó sítalpra semmi kétség a két síléc úgy összetartozott ahogy a kalandköny vekben szokott összetartozni a kettétépett bankók vagy levelek két része a furcsa felfedezésre Mittel úr az első pillanatban egészen normálisan reagált valamiféle jóleső elégtételt érzett: ime húsz évvel ezelőtt mégis nekem volt igazam a sílécem Vogelsingerék kezén tünt el ez most már világosabb a napnál s egykori igaza extázisában lobogva csak percek múlva jött rá hogy igaza távolról sem olyan világos mint a nap sót annyi benne a homály mint három spiritiszta szeánszban együttvéve mert ugye legelőször is: a szomszédos pincefülkében álló síléc kétségkívül az ő lécének a párja s ebből az következik hogy húsz évvel ezelőtt lécét valóbán Vogelsingemé fogadott fia Vilkó (s nem Hermina) lopta el s Mittel úr mostani új szomszédja nem más mint az egykori Vilkó dehát akkor miért Vrana és miért nem Vogelsinger'' és miért Viktor és miért nem Viliam 7 s miért rejtegeti ez a Viliam alias Viktor immár húsz éve a hasznavehetetlen mert páratlan lécet s ha ó is kleptomániás mióta örökölheti nevelő anyja hajlamait a fogadott gyermek? de jó hát legyen: Vrana úr nem azonos Vogelsingerné Vilkójával a léc csak úgy hozzá került dehát akkor s ez volt az egészben a leghátborzongatóbb mit látott ő azon a bizonyos névtáblán előző este 7 a pince mélyén jelenésére váró léc auráját? a pillanatok egymásutánja helyett egy káprázatban együtt látta a volt-sílécét s a lesz-sílécét? Coleridge hőse egy valóságos virágot hoz a képzelt paradicsomból a Vogelsinger név olyan illúzórikus virág volt amely valóságosan illatozott: a sítalp amely valamikor Vogelsingerék kezén túnt el letagadhatatlanul ott volt Mittel úr előtt képzelt okból valóságos okozat? micsoda okkult históriák ezek itt körülötte? rémült meg hősünk a pince és a síügy egyre sűrűsödő homályában egyre nyugtalanabbul figyelte magát: talán csak nem háborodott meg? s ráadásul a szorongás mellett még valami megmagyarázhatatlan szomorúságot is érzett akkor érzünk ilyesmit ha valami hirtelen véget ér mi pedig nem tudunk mit kezdeni az ölünkbe hullott szabad idővel az elégtétel jóleső érzése eltűnt hősünkből igaza extázisát elnyomta benne valami csalódásféle örömtelenül nézte a talányos lécet s már tudta hogy ha felmegy a pincéből nem csönget be Vrana úrhoz nem követeli vissza tulajdonát s nem azért nem csap botrányt mert a fenti ellentmondások miatt nem tudná igazát megvédeni hanem azért mert dehát miért is? amíg ballagott a pincéből felfelé egy Čapek-novella járt az eszében a novella hőse egy hómező közepén olyan nyomot vesz észre amelyhez s amelytől nem vezet semmilyen egyéb nyom solitér mondja a szerző a furcsa nyomról olyan tárgyak is vannak amelyeknek már semmi közük más tárgyakhoz s ha a saját életemre 332
