Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

A nyegle hólé kirohant alólam. Itt a folyó mély, s tükre, mint a tó. Anyámra s kedvesemre gondolok. Ez már így több, mint csak test-lélek-ész. A háborúról itt alig tudok. De az esófront vért-szitálni kész. Halált kaszál az ősz? Te csak viríts! szirmod se bánva, félhetetlenül, mint haldokló szép őszi kikirics, ha önmagától megtermékenyül. (1939) Gyory Dezsó' Emberi hang (Részletek) 1 Mikor embernek gyűlölködni s bosszúlni sorsul adatott, én ott voltam, a harag ölyve bennem nagy fészket rakhatott, uralkodhatott s hízhatott ott, növelvén süvöl vényeit, éhen ne vesszen annyi sátán: egy sorscsapás a másik hátán véres májat hordott nekik. Iskolakönyvem megtapodta az apokalipszis lova, velünk nőtt a szenny és belátás, hogy minden érték tétova. Képzett a sorban-álldogálás, s kaptunk ocsút, szitkot, rühöt, s mert a has nem bírt éhre szokni, saját földünkre jártunk lopni, sötét éjt, élelmet s dühöt. 94