Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

„...lesz: feltámadás!" 1939-1944

Gyory Dezső Ószi nap a Kisdunánál Biónak 1 Törtél diót már érett alkonyon, mikor még két burokban végzete? Én millióknak sorsát hámozom: aki hozzányúl, megbarnul keze. Nyom nélkül nem múl semmi kezdenet, se kéjes kín, se harcos dáridó. Felelj, mért törlöd sápadt kezedet? Mitől fekete? Vér volt? Vagy dió? Nem egész ember, aki halni fél, de megbecsüli életét a bölcs, álbarátnál jobb a nyílt harci fél, s liha virágnál több a jó gyümölcs. 2 Úgy élek itt, a Kisduna tanúm, hogy hiú kezdet s gyökér messze rég, ízes bogyóit himbálja a búm, mint vízre lógó szederindavég. A folyam itt bő: kettéágazik; a sík mellet kap: lankás dombfalak; két világ marja egymást; csókjaik s a népek is egymásba torlanak; mint Ungban: kevert lomb a hegytető; palackom ring: rá Traján szirtje vár; követ hajítok: mind alpesi kő; s mint sztyeppe: árvalányhajas a Vár. 3 A léha-liha gőg s a hetyke szólam — elapadóban. Sért a durva szó. 93