Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Forbáth Imre Önarckép Ártatlan gondolatok fehér ingecskékben nem csücsülnek a homlokomon s szívem mélyiből mint kék forrás nem bugyog a szó. Kedvesem haja úgy piroslik-lángol mint pásztortűz Bolívia hegyei között s szemöldökeim alatt mohón pislognak még a szemeim szívem vad marsokat dobol $ gyomrom tarhonyák Tátráit áhítozza s úgy nyúlok az Elet táljába mint szent halász Genezareth tavába az ünnepi halért — szakadatlan gyötör a vad kíváncsiság: minden szoknyát fel kell emelni minden rejtvény sürgősen megfejtésre vár s mp" kell rázni a bölcsek szakállát, hogy riadtan repüi ~k belőle a tudás baglyai! Érdekelnek a szövevényes geometriák s a suttyomban járt görbe utak bozótkésemmel ösvényeket vágni vágyok Afrika őserdeiben vagy hűsölni az arktikus jég között s a pingvineknek szavalni balladáimat — szent igaz: Forbáth bolondos fráter! Kapálódzik, morog, nyugtalan, lázas, szomorú, mint tövis szúrnak a szavai, versei csípnek, mint a csalán de higgyétek el, nem lehet nyugodt még nem csügghet a Csend édes csöcsén, hiszen az opálszínű hegyek sem csöndesek kőlavinák zuhognak mennydörögve róluk s részeg matrózként mért gajdol a tenger s gerjedten mért nyerít a szél? a költő sem lehet egyszerűbb! 88