Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Szeresse az embert, de gyűlölje szenvedélyesen a bestiát, mint vérző sebnyílás szüntelenül vádoljon a szája, míg bitang gonoszság uralkodik a földtekén de — „lesz még egyszer ünnep a világon" csöndes-hűs-tiszta tengerszem lesz akkor ő, melyből nyugalmat kortyint a vándor s benne ezüstlábait fürösztgeti a hold. (1938) Forbáth Imre Látomás Viharharangok zúgnak, skarlátvörösen ég a horizont, istállókból lovak rohannak, s egy megperzselt farkú kutya rémesen üvölt, hidak kettétörnek óriás robajjal, folyamok szennyes tajtékja zászlókat s hullákat sodor, ősállatok csontvázai a házak rozsdás traverzeikkel, . dróthuzalok lógnak, vihartepett .-mai? óriás pókhálók, porladó iskolapadokon megszenesedett gyermekek síri csöndben ülnek, képek a sárban, szobrok árkokban fetrengenek, Apolló homlokát kecske nyalja, az öreg föld álmában beszél vértől részegen, jaj, sárga nyár van újra, s a nehéz csillagok alatt békák zenélnek bíbor pocsolyákban, gyom növi be a kerteket, szakállas vén erdők borongnak, s harkálykopácsolás... a fákon emberek, vadul forgó őrült szemekkel. (1938) 89