Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Szenes Eizsi Nem faj nekem... Nem fáj nekem a narancsvirág-koszorú a lányok homlokán, megdobálom őket mazsolával, mint a templomban menyegző előtt a vőlegényeket, őseim hite szerint. Nem fáj nekem, hogy más asszony most a múzsák kegyeltje s megfagytak az én ajkaim, s a dalos madarak, a versek, ott gunnyasztanak a szívemben, mint télidőn a verebek az eresz alatt. Úgy állok én már mindenek felett, túl az időkön, s úgy hajolok önmagam fölé, mintha meghaltam volna régen és egy hamwedret tartó márványkő-angyal lennék, a saját síromon. (1936) Szenes Erzsi Ahalálután... Csak egyszer lehetnék boldog még a nap és a csillagok alatt, mert a halál után is fájni fog, hogy annyit sírtam s úgy éltem itt, hogy önnönkezemmel téptem a szívem, mint holtak szívét a keselyűk. Nem tudni, mi van a halál után, de bármily fények várjanak ott reám, nem enyhíthetik többé ezt a kínt, nem felejtheti el a lélek földi életét, ki fog újulni ott is ez a seb, 84