Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Szenes Erzsi Múlnak a napok Múlnak a napok, a hetek, már egy éve is elmúlt, hogy utoljára láttalak. Nem tudlak eltemetni, kinősz a földből győzedelmesen, mint az elvetett búzamag, s ezek a rohanó hetek, hónapok csak arra jók, hogy megérleljenek díszesebbé, szebbé, mint valaha s újra Te légy a mindennapi kenyerem, meg arra is, hogy befonj, mint szőlőindák a szőlőhegyet s borrá válva Te légy az italom. De mérgezett kenyér ez és mérgezett ital, mert én nem tudlak megölni Téged, így ölsz meg Te engemet. De ha a halál vagy is, akkor is elfogadlak! (1936) Szenes Erzsi A költőnő halála Milyen könnyű a szívem, minden bánatom a földön maradt, — jajongás, sírás meg ne akasszon — súlytalanabbul szállok, mint a madarak, súlytalanabbul, mint levált rózsaszirom, melyet a légben fújdogáló szellő sodor s eltűnök, mint a felhő, mely az imént az égen szemem előtt haladt. Nem egyedül szállok, rajban nyomon követnek verseim s mire felérünk a mennybe, körültem kuksolnak újból énekelve, mint Isten körül az angyalok.