Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

nem látunk semmit, 6 meglát mindent, legyen úgy, ámen. (1927) Mihályi Ödön Galambot várok Elhiheted, árva vagyok szép teheneim közt, árva a lovak gyeplőjével a kezemben, nagy hóesésben, mezők közt oly árva, és furcsa lenne, ha orvost hívatnék, ki görbült ujjal szép hátamat kutatná, ó, kérem, doktor úr, fájdalmam ott repül, látja, kint, talán most felhő, lehet, hogy holnap motor lesz, hallja, valami zakatol, és neve van a névtelennek, a szürke ködben ballag. Szép meséket hullat a hó, nagy szálfák alatt vágtat a motor, éjszaka van, fiatal vagyok, szétszórom a tenyerem, pereg az ujjaim közt a tiszta piros búza: galambot várok. (1928) Palotai Boris Külváros A púpos házak zsémbesen guggolnak, maszatos könnyük a falon csepeg, behúzott nyakkal nyögnek, nyöszörögnek, akár a megvert uccagyerekek. Napfényt koldulnak, meleg lángot, de az is elszürkül, mire ideér, 48