Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Mihályi Ödön Esti monológ Elódalog a nap, tavaszi kedvét béna eső szomorítja, az évek is koncolják apró kölykeik nyáját, János is meghal, Vaszij is meghal, mert meg vagyon írva, hogy minden múlandó. Bogdány öreg dombjain jó sétálni este, a hold kisér, felhő utat mutat, az erdő végtelen és senki sem hiszi, reggel felkel a nap, egy év, három év, öt év, ki hiszi el, én gyermekcipőben járok, te meg sem születtél, csak nagyapám álmodott egy részeg estén — bort, pálinkát ivott, és pipája füstjén álom illant el. Látod, Duska, nincs igazad, itt a bizonyság, ma este több konyakot ittam, mint máskor, te elaludtál, én ébren maradtam. (1928) Mihályi Ödön Piros madár Milyen véres rétről kelt útra a piros madár — nem tudom, csak a sás rengeteg erdejét ismerem, a sás közt fészkelő madarat látom éjszaka: a sás zöld, a madár piros, én fiatal vagyok és fehér-kék ég alatt együtt élünk, dalainkat hallod, mert néha felkelt a falusi bakter. Ilyenkor felriadsz. Igen. Szép madárkákat bocsátott közénk az éjjel, tenyerünkre szállnak, ízes falatkák, te szereted őket, én szeretem őket, mindnyájan ettünk az úr asztaláról. (1925) 45