Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

Mihályi Ödön Magamnak mondom Mondjam, hogy öregszem, hogy lassan pusztulok, mondjam — rég nem volt vasárnapom, és rég nem készülök gondtalan kalandra. Rég incselkedtem az uccaszélen begyes járókelőkkel, lehúzott kalappal figyelek és felelek örök egykedvű szóval, ki-ki kedve szerint, ahogy kivánják, meggondoltan hordom meggyfapálcámat, és ujjaim közt pergetem lépéseim lassú ritmusa szerint. Elszalad egyszer az utolsó perc is — karácsony jön majd, ajándékul megveszem a fiatal Krisztust, kialszanak a gyertyák, feldíszítem az összes karácsonyfákat, a tetejére jó lesz szívemet varrni, legszebb ágára fiatal testemet. (1928) Mihályi Ödön Bogdám/ (Részletek) 3 Már várom üssön kilencet az óra, az asszony megágyazott, jó lesz álmosan kifűzni a cipőt, olvasni még, vagy megölelni az asszonyt. De a környék bepottyant a sötétbe és a kert alatt ijedten szalad egy szekér. És átfordulok a jobb oldalamra és gondolom, jobb lenne istenben hinni, 46