Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Üzenet Hiccingából1919-1938

álmomban sem látogattam meg szegény édesanyámat... Egy másik csillagzat alatt — remélem — jóvátehetem ezt, hisz én csak azért élek, hogy ezer fájdalmam magas létrájáról a kedves és szédítő nagy halálba zuhanjak le. Komolyan mondom ezt. Ez vagyok én. Hát titeket hogy hívnak? Kik vagytok ti? Mondjátok már! Emberek? Na beszélgessünk!... (1928) Sebesi Ernó' Névjegy ÉnX.Y. vagyok, kérem szépen: Egy szikár s fagyott-kedvű, nem rossz ember. A vágyam: függetlenség. És a célom? Kevés, de jó nő. És a messzi tenger. Barátkozom sok finom, úri könyvvel És sokszor, főleg éjszaka, úgy látom: Mégiscsak egy-két isteni vers, festmény Az igazi és hűséges barátom. Szivem mélyéből gyűlölöm a tőkét S a kamatoktól éppen úgy fuldoklom, Hisz gondolom, a kettő összeülik, Mint például a mennyem és a poklom. Ha véletlenül szembejövök pappal, Meg szoktam állni s nem is oly ritkán Rágódni kezdek ott helyben, a földön Az égi, messzi, furcsa dolgok titkán. Az Úristentől borzasztóan félek, Pedig tán nincs is jóformán rossz tettem. Egy bizonyos: nem volt okos megoldás E rongy világra embernek születnem. A nyomor nyilván nagyobb, mint a jólét, Ám sokszor számat csodálkozva tátom: Hogy gazdagot egy szegény fel nem tarthat, Mint óriás, nagy hajót a kis zátony. Az expresszt és az autót úgy imádom! S a sofőr mellett úgy szeretek ülni, S ha kóbor kutyát szoktunk elgázolni, 40