Szélén az országútnak – Csehszlovákiai magyar költők 1919-1989

Új Atlantisz 1945-1989

Beduinhűség, Öreg! A mélyben örökre megmarad nyomod. Genezis Éjszaka vásznára kusza vonalakkal rajzolsz Házat, hazát, Csillagok közé feszíted sátrad, Ponyvád alatt szaltót vet a világ. Festés közben szárnyaid nőnek, ha nem tudnám, hogy Te vagy a Teremtő, így, fakó overallban, lebegve, lobogó fehér hajjal, nézhetnélek akár Teremtőnek is, Jó Öreg. Meditáció Külváros. Kikötő a lét peremén. A dolgok itt pontosan olyanok, mint a teremtés pillanatában. Az öböl kígyó dülledt szeme. Élet és halál közt moccanásnyi terület. Ablakom alatt tipeg át a sok érkező, erre vonul el minden induló. Innen mindent láttam. A háború első bombái szomszédaimnál gyilkoltak. Guten Abend. Máte večeru? Köszönjük, jó volt. üocBunaHHH Béke lett, A szomszédokat elvitték. Berohant hozzánk néhány civil. Feleségem csokoládét dugott a zsebembe. Egy kocsi fékezett a ház előtt. Okosarcú, sötétruhás, nyúlánk elvtárs lépett a szobába. Tetszenek a képei, Mester. A feleségem leakasztotta a Zöld Szamarat a falról. Nyeltem egyet. Nekem is tetszenek, uram. Hát így élünk. Hallottam, hogy jól vagyok. Megnyugodtam. Körülárkolt józanság. Díszvadállat mikrodzsungele. Parcellaszabadság. Őrülteksvájca. Beszéljetek csak. Mit tudtok ti a szavak kétszínűségéről, a szavak árulásáról? Akkortájt sokat töprengtem azon, mit ér a piktor, ha magyarázatot századok véltozó szeszélyei szerint fűzhetnek képeihez. Ma már tudom, fölöslegesen aggódtam. Az embertelenség levitézlett konjunktúralovagja elvesztette hátor280